Buborékok

Az érzelmek olyan láthatatlan buborékok melyek, ha túltelítődnek kidurrannak, ha erősebb behatás éri őket kipukkadnak, és van, hogy egyszerűen elpukkannak. Volt buborék és nincs buborék. Amikor a gyermeknek buborékokat fújsz, mindegyik száll valamerre, fel-fel sejlik egy-egy szivárvány a buborékok átlátszó peremén, majd az amúgy színtelen kis gömböcskéket követheted szemeddel, melyik merre tűnik tova, melyik mikor pukkan ki és mintha sosem lett volna ott, semmivé válik.

Életünk érzelmei hasonlóképpen sejlenek fel és tűnnek tova. Folyamatos érzelmeket alkotsz, melyek folyamatos érzelmi állapotokat idéznek meg, folytonos érzelmeid hatnak rád, és hatnak környezetedre. Vajon amikor megélsz egy örömteli pillanatot, azt tényleg megéled, benne vagy és boldog vagy? Vagy inkább felülírod és túlgondolod és megkérdezed magadtól:

– Ezt most miért? Jó, persze, örömmel tölt el, hogy rám nézett és hozzám szólt, de naaa. Nem akarom ezt, rezegtet és jaj, nem tudok a munkámra figyelni. Vagy!

– Megismerkedtem egy pasival és annyira ott van! Magas és hihetetlen jó stílusa van és figyel rám és csúcs minden, de fiatalabb és hát nem is tudom, hogy elég érett- e hozzám, hogy akarom-e ezt. Szép kis önmarcangolás, ugye? Szép kis felesleges dilemma, igaz?

Nahá, milyen rossz is ezzel így szembesülni. És ez csak egy – egy apró példa az egymillió közül, melyet akár naponta is letudsz magadban játszani. Ahelyett, hogy örülnél és boldog lennél és kiélveznéd az érzelmi buborékod szivárványszíneit, gömbölyűségét, azonnal kipukkasztod. Miért kell egy csodálatosan jóó dologba azonnal beletenni a kétségeket, a félelmet, a bizonytalanságot? Miért nem tudod elfogadni, hogy ez jó? Így ahogy van, ez most jó.

Annyira nehéz, mondhatod. De pont ez az! A dolgok lényege az egyszerűségben rejlik. Egyszerűen elfogadod, hogy igen, ezt Te vonzottad be, TE kaptad és Érted van. Ne kezd latolgatni a hogyant és ne kezd keresni a miérteket. Nem kell mindig a miért! Elfogadni a boldogságot és elfogadni, hogy most jó történik veled, nem lehet nehéz. Ne pukkantsd ki azt a gyönyörű buborékot, legalább addig ameddig van, legyen neked jó. Azután úgyis, ahogy minden más, ez a helyzet is változni fog, más lesz a minősége. Majd akkor, talán akkor elkezdheted boncolgatni a történteket, de nem most.

A boldogságot örömmel és tárt karokkal fogadd el, mert a mai klassz kis világunkban ez ritka kincs. Őrizd és védelmezd,ne a hibát keresd. Az amúgy is mindenben van, ha keresed találsz hibát. De nem kell! Az élet tökéletes összerendezettsége most épp neked csepegteti a mézes bödönt, így fogadd el és legyél boldog, ha már megadatott!

Nem nehéz, egyáltalán nem! Alapvetően ilyen helyzetekben mindig az a probléma, hogy nem hiszel önmagadban, nem hiszed el, hogy neked is kijárhat a boldogság, nem hiszed el, hogy ez veled történik meg. Pedig ha érzed, akkor ez most tényleg a Te boldogságod, akkor legyél benne és éld meg. Óvd a boldogság buborékát.

Hidd el és fogadd el. Boldog vagy. Amikor a boldogság megérint, lelked szárnyra kap és körülötted minden kivilágosodik, a napi kötelező dolgok jelentőségüket veszítik – ezek a buborékok kipukkannak – és a boldogság magasrezgése mindent megmozgat benned. Félsz, hogy elveszíted az általad stabilnak vélt talajt a lábad alól, és még félhetsz ezer hülyeségtől. A döntés a TE kezedben van!

Boldogságban lenni, mosollyal az arcodon közlekedni fantasztikus élmény, engedd meg magadnak és legyél boldog. Addig ameddig a boldogság buborékja ki nem pukkan.