Tudod, mert biztos Te is voltál már hasonló helyzetben, szóval amikor tudtad, hogy az a helyzet úgy nem jó, más megoldó képlet kell hozzá, Te nem így csináltad volna mint a barinő. Egyszerűen csak jobban tudod a megoldást, mint a másik. Voltál ilyen szituban, igaz? Nos, mennyire volt ez számodra jó? A tudatosság és a magasabb szintről való rálátás a Te életed megkönnyíti, de a környezeti visszahatások miatt néha igencsak megnehezítheti.
Velem ez a helyzet. Alapvetően a helyzetfelismerőm valahogyan – nem tudom megmagyarázni miért – de azonnal működésbe lép, ha kell ha nem, amikor egy megoldatlan, esetleg bonyolultabb helyzet jön létre a környezetemben. Egyszerűen globálisan látom a helyzetet és „tudom” a megoldást. Lehet ez átok? Mert akinek csak segíteni próbálok – nem beleszólni az életébe, hogy így vagy úgy csináld, – szimplán elmondva a meglátásomat, hogy segítek rávilágítani a dolgok lényegére, ez kösy, de kösy nem nagyon kell senkinek. Persze meghallgatnak és még talán át is gondolják az általam elmondottakat, de aztán mindenki cselekszik, úgy ahogy akar. Nekem ezzel nincs is bajom, hiszen mindenki saját életének kovácsa, mindenki a saját hibáiból tanul, ha tanul és nem kell senki véleményét és hozzászólását sem mérlegre tenni, sem elfogadni. Egy ideje már nem mondom el a meglátásaimat, fejlődtem és megtanultam, hogy nincs erre szükség, nem kell senkinek. Aki viszont tőlem kér segítséget, hát ők, meghallgatják és ha beigazolódott, de csak is akkor, visszajönnek és onnantól kezdve elfogadják, elhiszik amit mondok.
Néha elmélázom ezen, hogy áldásnak lehet – e, ezt a fajta adottságot nevezni, mert valóban nagyon jó dolog összefüggésekben látni az adott helyzetet, de amikor azt látom, hogy nem úgy kéne, az a döntés nem lesz jó, ezt inkább így lehetne. Szóval ezt megélni sokszor borzasztó. Azt látni, ahogy a szeretteim épp baklövést követnek el, vagy még mindig inkább szenvednek és benne vannak a számunkra egyáltalán nem építő kapcsolatban. Nehéz és elszomorító. Ezért is teszem fel a kérdést önmagamnak. Jó ez nekem?
Te is, aki a spiritualitás ösvényét járod, te is tapasztalhattál már hasonlót, ha még nem, majd fogsz. Hiszen ahogy egyre tudatosabb vagy és globálisabban kezded látni a világot, egyre több kapcsolódást értesz meg, egyre több összefüggést fedezel fel, és nem csak a külvilágban, de odabenn is. Érzelmeid, energetikát, a rezgések és energiaáramlások sorát érzékeled. Hogyan mondod ezt el otthon, amikor nem is értik miről beszélsz? Hogyan hiheted el, hogy Te ezt tényleg látod, érzed és megtapasztalod, amikor a környezetedet épp az foglalja le, mit is tömjön a hasába? És amikor az „új” rálátásoddal hozzászólnál egy helyzethez, hát azonnal leoltanak. A sötétségben sokkal jobb tapogatózni, nem látod mi van körülötted, így minden egyszerűbb. Azonban amikor látni kezdesz, meglátni a dolog lényegét, rálátni a helyzet összetettségére. A lehet áldás és lehet átok is.
Talán tőled függ! Mennyire veszed a szívedre a dolgok alakulását, mennyire fáj, ha szeretted elrontotta, mennyire dühít fel, ha hülyeséget csinál egy barátnőd. Tőled függ, igen. A tudást nem elég megszerezni, használni is meg kell tanulni, el kell sajátítani azt, hogyan tudsz élni vele. Kemény meló.
A folyamatos fejlődés, folyamatos változásokat vonz életedbe, egyre tudatosabb mivoltod egyre jobb rálátással ajándékoz meg. Ezzel a tudással élni viszont nehéz, mégis nagyon jó. Persze lehet neked könnyen fog menni, lehet Te jól tudod majd kezelni a dolgokat. Én ezt még tanulomJ
Azonban azt mondom, élj ezzel az áldással, mert ez valóban egy áldás. És jó, és az életedbe nagyon sok csodát hoz. Csak óvatosan élj vele, kezeld helyén a dolgokat, és próbáld meg nem emészteni magad, a negatív külső hatásokat engedd tovább. Azt halld és lásd meg, amit tiszta, melyet a szíved mond.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: