Honnan tudom mi a valóság? Melyik hang az igaz és mikor, mire kell hallgatnom? És ha hallgatok a belső hangra, vajon tényleg a helyes, számomra kedvező utat fogom járni?
Az ember szépen lassan eljut oda, hogy az élet hajszolásában elfáradván, keresni kezdi az élet értelmét, azt, hogy mi végre is született meg. Mi a célja és mi a helyes útiránya. Mindenki hisz valamiben kell, hogy higgyen, mivel ez viszi előre az embert. Ki miben hisz, az dönti el, mit tapasztal meg, milyen közegben szocializálódott vagy csak egyszerűen mi az, ami érdekli, mire nyitott. Imádkozik és az imáiban kért helyzetek megvalósulnak. Magában hisz és amit akar, azt bevonzza. Vagy hisz az angyalokban, akik mindig segítenek neki. Az is lehet, hogy nem hisz semmiben és ráhagyja az élet alakulására sorsát, de ebben az esetben a sorsban hisz. Milyen szép, mindenki tudja mi a jó számára, miben hisz, az úgy van jól és máris jó az irány. Viszont, akkor miért sírunk és szenvedünk belül? Miért akarunk mindig mást, mint ahogy van? Miként lehet jó, ha mindig minden a hitünk szerint alakul, de nem vagy boldog? Nem szereted a munkahelyed, már nem jó pasi mellett, utálod a sulit ahova jársz. Hol a bibi? Te akartad és megteremtetted. Igen, Te. Mindaz, ami körülötted van a Te alkotásod a Te akaratod kreálmánya. Nem? Nem ezt akartad? Hittél, kértél, bevonzottad. Hogy is van ez?! Most komolyan, honnan tudhatod, hogy mi lesz jó neked? Amikor cselekszel, merre visz a hajód?
Túl sok a kérdés, tudom. De annyi felderítetlen kérdés zakatol a fejemben. Hogyan tudom eldönteni mi a jó nekem, melyik hangra hallgassak? Na, ne aggódj, nem hallok mindenféle hangokat, de mint akárki másban, bennem is megvan a belső dilemma, melyet az ego és szív hangja okoz. Bár nem mondanám dilemmának, inkább csak amolyan pro-kontra játéknak. Elmesélek egy történetet, nem, nem lesz hosszú, ám rávilágíthat a benned is lakozó dilemma felülvizsgálatára.
Klassz kis munkahelyem van, melyet már utálok – ugyan jó a lé -, ezért már nézelődöm, de csak valami hasonló vagy magasabb fizetéssel járó helyre koccolnék. A lehetőség bekopogtat az ablakon, melyet egy ismerősöm ajánl. Állásinterjún azonnal fel is vesznek, következő hónapban mehetek. Zsír! Ezt akartam, szuper, de akkor most miért nem repdesek örömömben? Nem rég találkoztam egy rég feledett ismerőssel – persze pasi – és valahogyan olyan nagyon jól érzem magam vele. Nem, nem dőlők be minden utamba sodort hapinak, ez más, olyan különleges és felemelő érzés, már az is, hogy rá gondolok. Na jóó, nem ömlengünk. Szóval nincs semmi a pasi meg köztem, ellenben vár a kecsegtető munka. Minek is gondolkozom ezen? Azért, mert a szívem halk, de annál biztosabb hangja azt súgja – Ne menj oda dolgozni. Megvallom a hely csupa pörgés és buli lenne, így 3.0 évjárattal az ember már nem biztos, hogy erre vágyik, de miért ne. Szóval ez a hangocska – amire halkan megjegyezvén mindig hallgatok – azt meri mondani, hogy ne menjek. Ah, nem csak előre lépés lenne a számomra, hanem ultra jó fizu is. Kontra egy lehetséges kapcsolat, amiből ki tudja egyáltalán lesz e valami. Na, most jön, hogy elkezdhetném megjósolni a jövőm. Nem tudom, nem megy. Mit gondolok, mi vagyok én jósnő? Két álmatlan éjszaka után, felhívom a leendő főnökömet és hálás szívvel megköszönöm a lehetőséget, nem élek vele. A jelenlegi munkámban a következő héten előléptetést ajánlanak. A srác elkezd hozzám bejárni, majd pár hónappal később összeköltözünk. Jelenleg ő a férjem és kettő csodálatos gyermek szüleiként tengetjük mindennapjainkat. Itt a mese vége.
Nem tudtam miért jelzett be mondhatni vészcsengőként szívem hangja, nem értettem, miért nem jó az irány, amit annak gondoltam. Nem akartam már ott dolgozni, ezt tudtam. Azt is tudtam, hogy másik meló kell. Pasi nem volt a tervben, bár hónapokkal a találkozás előtt már gondoltam rá, hogy kellene valaki mellém. A célom az új meló volt, ha akarom, akkor mentem volna, hiszen bedobták amit akartam. Hogy jó lett volna? Ez sosem derül ki, hiszen nem azt az utat választottam. Ha elmegyek oda dolgozni, akkor is összejöttem volna a jelenlegi párommal, na, ezt kétlem. Valószínű elvitt volna a bulizás és a haverok adta élményvilág. Valójában nem tudhatom, de így érzem.
Az akarat, az ego nyelve mely, ha tudatossággal párosul erőszakosan végig nyomul az életeden. Gondolj bele, akarsz valamit, teszel is érte. Kitaláltad magadnak, megszerzed. Egyszerű, lehet erőszakos vagy éppen nyájas típus, akkor is megkapod, amit akarsz, hiszen bevonzod a Vonzás törvénye alapján. Tedd fel önmagadnak a kérdést! Valójában kell neked? Vágysz rá, feltölt és lelkesít, vagy csak akarod?
A szíved hangja mindig lágy és halk, de jelez, ha kell többször is. Akármiben is hiszel, mindig a szíveden keresztül üzen, jelet ad, melyet ha meghallasz, nem történik veled olyan, amire nincs szükséged. Boldog lehetsz, mert az fogod bevonzani amire vágysz. Valamiért nem figyelsz a vágyaidra. Nem tartod magad ennyire fontosnak, bezzeg az akarat. Azért akarod ezt vagy azt, hogy bizonyíthass. Mindegy hogy magadnak vagy másnak. Nem kell bizonyítani senkinek. Az univerzum tudja – és belül Te is tudod – hogy egyedi és megismételhetetlen vagy! Ne bizonygass semmit, csak élj boldogan! Figyelj oda vágyaidra, hald meg szíved szavát és ne lepődj meg amikor boldognak érzed magad!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: